A házasság a férfi és a nő életre szóló szövetsége. Elköteleződés, felelősség, kizárólagosság. Sokan talán éppen ezért félnek tőle, pedig pont ez teszi széppé. A házasság ígéret arra, hogy többé nem leszel egyedül. Társat kapsz magad mellé, akivel mindent megoszthatsz. Nyáron lesz tíz éve, hogy Farkas Ferenc és Dorka igent mondtak egymásnak, ma egy nyolc- és egy hétéves kislány boldog szülei. Örömmel osztották meg tapasztalataikat.

Bejött, amire számítottatok?

Ferenc: Bejött, mert boldognak érzem magam benne. Túl sok elképzelésem nem volt a házasságról. Amikor eljegyeztük egymást, anyósom azt mondta: Dorka tiszta főnyeremény a Ferinek. Nem esett jól a megjegyzése, mert volt bennem egy kis büszkeség. Az idő múlásával az egóm jobban a helyére került, felismertem Dorka és a házasságom értékeit és mindazt, amit hozzáadott az életemhez. Igaza volt az anyósomnak.

Dorka: Kislányként idilli elképzeléseim voltak, aminél a való élet nehezebb, hisz rengeteg a kihívás. A legjobb az egészben, hogy van egy szövetségesem, aki szeret és a hibáim ellenére elfogad.

Mi a legnehezebb benne?

Dorka: Talán az, hogy a másik tükröt tart elénk, hogy milyen is vagyok valójában. Szembesít azzal, amit én letagadnék magamban, ám ezáltal kénytelen vagyok változni. Bocsánatot kérni is nehéz, de nélkülözhetetlen.

Ferenc: Kevés időt lehetünk kettesben. Kilenc év után, tavaly először volt rá lehetőségünk, hogy elutazzunk egy hétre. Az is igaz, ha mindig együtt lennénk, előbb-utóbb megunnánk. Mindez számomra azt jelenti, hogy ketten nem vagyunk elegen. Dorkával egy a világnézetünk, így sok mindenben össze tudunk kapcsolódni. Közös küldetésünk van mások – elsősorban a gyermekeink – felé. Nehéz volt, amikor a második kicsi is megérkezett, szinte rögtön az első után. Ilyenkor többet kell adnunk, mint amennyit kapunk, mert folyamatosan jönnek a megoldandó feladatok, s közben nincs idő töltekezni. Megterhelte a kapcsolatunkat, hiszen a nyomás alatt a rossz oldalát is megismertük a másiknak. Aztán az évek múlásával túlküzdöttük magunkat minden nehézségen, s már látjuk a gyümölcseit. A közösen megélt tapasztalatoknak köszönhetően sokkal mélyebb lett az egymás iránti szeretetünk. Én jobban szeretem Dorkát, mint tíz éve.

Mi ad erőt a mindennapokhoz?

Dorka: A hitünk, az Istennel való kapcsolatunk, a családunk, akikre mindig számíthatunk, valamint az azonos értékrendű és érdeklődésű baráti közösség. A kettesben töltött időre tudatosan odafigyelünk, újból randizunk. Ezeket eleinte nem volt könnyű beilleszteni az életünkbe. Nekünk a közös tánc rendszeres örömforrás.

Feri: Az Isten előtt kötött házasságunk nem pusztán szokás volt, az ott tett ígéretünket vittük magunkkal. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a házastársunkhoz, hanem Istenhez is hűségesek akarunk maradni. Erőt adnak a közös alapok, amelyek mindkettőnk életében meghatározóak. Például újra és újra visszataláltunk a sporthoz és a tánchoz. Edzői képesítést is szereztünk, mindig motiváljuk egymást. Nálunk hagyomány, hogy a kapcsolatunk kezdetétől minden szilveszterkor készítünk egy videónaplót. Leteszünk egy kamerát, leülünk és elmondjuk, mi történt abban az évben, milyen kiemelkedő pontok voltak és azt is, hogy mit szeretnénk megvalósítani a következő évben. Nekünk sokat segít.